Statisztikák
A veszteségek száma az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében
A Monarchia összegzett veszteségéről rendelkezésünkre álló adatok tekintetében alapvetően három féle statisztikát ismerünk. A cs. és kir. Hadügyminisztérium kimutatása szerint az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe több mint 8 170 000 katona vonult be, amiből több mint 905 000-en haltak hősi halált, 1 800 000-en megsebesültek, közel 2 millióan kerültek hadifogságba és több mint 830 000 katonát nyilvánítottak eltűntnek.
A m. kir. Belügyminisztérium számítása szerint 150 000 fővel többen vonultak be a Monarchia hadseregébe, a halottak számát azonban másfél millióra, azaz 600 ezerrel többre teszi. A Belügyminisztérium szerint majdnem 300 000 kevesebben, vagyis közel 1 700 000 kerültek hadifogságba. A sebesültek számában nincsen eltérés a két adatsor között. A Belügyminisztérium kimutatásában az eltűntek számára nincsen adat. A két kimutatás a veszteségek összesítésénél pontosan megegyezik: mindkét táblázatban 5 060 521 fő jelenti az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének vesztéségét, vagyis a bevonultak több mint fele szenvedett komoly traumát a világégés alatt. A Monarchia 1910. évi népességszámát (50 millió fő) véve alapul, az 5 milliós veszteséggel, a népesség és a veszteség aranyában, a Monarchia hadereje a hadviselők sorában a szomorú első helyet foglalja el.
Dr. Bodard Gaston, a cs. és kir. Hadügyminisztérium katonai statisztikusai szintén elkészített egy kimutatást. Az ő adatai szerint több mint 11 millió katona vonult be a hadseregbe, így nála az összes veszteség aránya 50% alá szorult. A számokat elemezve megállapítható, hogy a három kimutatásban a veszteség megoszlása nagyarányú eltéréseket mutat. A kérdést, sajnos, nincs lehetőségünk eldönteni, mert a statisztikák alapját képező dokumentumok, számítások alig maradtak fenn.
A veszteségek magas számát többek között az 1914. évi sikertelen keleti offenzíva, a téli harcok a Kárpátokban, a gorlicei áttörést követő előrenyomulás, a Bruszilov-offenzíva feltartóztatása és a vittoria-venetói véres ütközetek magyarázzák. Dr. Bodard Gaston kimutatásában a felsorolt eseményeknél összesen 2 769 441 fő veszteséggel számolt. Pedig ebben a táblázatban nem szerepel a sikertelen szerbiai hadjárat, Przemyśl hősies eleste vagy az Isonzó-menti csaták. A háború utolsó napján is több százezren kerültek olasz hadifogságba. A padovai fegyverszünetet 1918. november 3-án írták alá, azonban csak másnap, november 4-én 15 órakor lépett érvénybe, és erről az osztrák–magyar hadvezetés nem értesítette a csapatokat. Így a meglepett osztrák–magyar erők legalább 300 000 katonája esett hadifogságba.
Dr. Bodard Gaston statisztikus kimutatása néhány nagyobb hadművelet veszteségéről:
Magyar veszteségek a Nagy Háborúban
Mikor a Monarchia hadat üzent Szerbiának, a magyar Szent Korona országainak 183 500 katonája szolgált a közös hadsereg magyar felében és a m. kir. Honvédségben. A mozgósítás elrendelésekor Magyarország területéről 1 663 500 főnyi tömeg vonult a zászlók alá. Ennek nagyobb része a kereteket töltötte ki, illetve emelte hadiállományra, kisebb része pedig másodrendű katonai feladatokra szánt új csapatok megszervezésére szolgált.
Azonban az 1914 augusztusában kivonult haderő tulajdonképpen már 1914 végéig elvérzett volna, ha nem kap utánpótlást. A Nagy Háború első hónapjai keserves tapasztalatokkal szolgáltak a Monarchia katonai vezetésének, és nyilvánvalóvá vált, hogy a katonák nem lesznek otthon mire a falevelek lehullanak, 1914-ben biztos nem. A háború folyamán fokozatosan még 1 950 000 magyar honosságú katonát hívtak be szolgálatra, ami csak úgy volt lehetséges, hogy a katonai szolgálatra kötelezettek korhatárát a 21. életévről a 18.-ra vitték le, felfelé pedig a 42. életév helyett az 50. életévre terjesztették ki. Magyarország végeredményben közel 3 800 000 katonát adott az első világháborúban, ami azt jelenti, hogy lakosságának közel 20%-át mozgósította. Ezelőtt egyik háború sem igényelt ilyen arányú embererőt a magyar hadtörténelemben. Sajnos a magyar társadalom erőfeszítéseit nem koronázta katonai siker.
A két világháború között íródott szakirodalmak a történelmi Magyar Királyság területéről bevonult katonák létszámát, mint már említettük, 3 800 000 főre teszi. A veszteségkimutatás itt sem állhat stabilabb lábakon, mint a közös hadseregnél, de a nagyságrendek érzékelhetők. A bevonult magyar honosságú katonák 15-16%-a között aratott a halál, vagyis közel 660 000 katona sosem térhetett haza. Ezzel az aránnyal a hatodik helyen állunk a nemzetek sorában. A sorrend annyiban csalóka lehet, hogy a román vagy a szerb haderő soraiban a járványok is komoly pusztítást végeztek. A szakirodalmak a magyar honosságú sebesültek számát nagyságrendileg 743 000 és 790 000 fő közé teszik, míg a becslések szerint 734 000 katona esett hadifogságba.
A mai Magyarországra vetített veszteségekről a Magyar Statisztikai szemle közölt kimutatást 1927-ben: 116 762 fő esett el, 367 673 fő sebesült meg, 174 427 fő jutott hadifogságba, 41.419 fő eltűnt és 39.313 fő vált rokkanttá betegség következtében. Az összes veszteség száma itt 739 594 fő. Az adatok között nem szerepel a mozgósított katonák száma. Ha itt is az 1910-es népszámlálás adataival számolunk, akkor kiszámolható, hogy a teljes magyarországi férfi lakosság közel 20%-a érintett volt az első világháború veszteségei között.
A mai Magyarország vesztesége a Magyar Statisztikai Szemle 1927. évi 7. számában:
A két világháború között közkeletűen élt a vád, hogy a nagyszámú hadifogságba esett katona sorsáról leginkább a Monarchia nem magyar anyanyelvű katonák bizonyos hányada tehetett, akik nehéz helyzetekben inkább hajlottak a megadásra, mint a harcra.
Az adatbázis feldolgozása után leszűrhető statisztikai adatok:
